Mindennapokból privát boldogság
Olyan az életem, mintha hullámvasúton robognék fénysebességgel. Hol szárnyalok, hol émelyeg a gyomrom tőle. Ezres fordulatszámmal zakatol az agyam, cash flow, kampány, tárgyalás, prezentáció, aztán képek, történetek, ötletek, közben pizzát sütök, állatkert, tigrisprimadonna, sárga albínó piton, szerelmes oroszlánpár, bolházó majmok – módszeresek, mint a költségvetésem, ami még nem készült el, semmi idő lábjegyzetre.
Az életstílusomat hűen tükrözi az olvasási stílusom is. Folyamatosan 4-6 könyvet olvasok egyszerre, sok-sok váltással, megszakítással. Esténként, ha jut rá időm, az utóbbi hetekben Zeruja Salev Szerelmes életét olvasom, és vele párhuzamosan Vladimir Nabokov Lolitáját újra. A ridikülömben a sok kacat mellett a napokban felváltva utazik Gabriel García Márquez Bánatos kurváim emlékezete és Závada Péter Roncs szélárnyékban című verseskötete, s hála nekik mindig és mindenütt ki tudok lépni a mindennapjaimból.
Ahogy ma a szervizben, amikor a szerelő srác néhány percig ott szobrozott mellettem, mert úgy bele voltam merülve Márquez mágikus világába, hogy nem hallottam meg, hogy szól hozzám. Nem akarom zavarni, mosolygott félszegen, megvárva, hogy felnézzek; elkészült az autó. Mit olvas? Gabriel García Márquez Bánatos kurváim emlékezetét. Felcsillant a szeme: Ez olyan…? Igen, ez olyan, hogy nem kell Kolumbiába utaznia, csak kinyitnia a könyvet, nem kell szerelmesnek lennie, hogy átélhesse, mert a szerelme ott fog feküdni maga mellett, és nem kell megöregednie ahhoz, hogy megtanulja, hogyan lehet egy idegen, üres szobából otthont varázsolni kedvesének, álomból, illúzióból s a mindennapokból pedig privát boldogságot.
/https://ujszo.com/kultura/mit-olvas-bogyo-noemi-iro-menedzser/
