Napló korona idején
Annyi ötletem volt, mivel lehetne indítani egy ilyen napló féle szabad képzettársításokból álló történetet, ami valójában nem rólam szól, hanem őróla, Cecíliáról, a ciprusi király törvénytelen lányáról, Giorgione kedveséről, aki amolyan keresztény Ahasvérként örök bolyongásra kárhoztatott az utolsó ítéletig. A…
Szilánkok 1.
Vörös selyem legyen az ágyneműnk, az illik a bőrünk színéhez. Mert még a bőrünk színe is azonos. Meg a szívritmusunk. A zavarunk is. És a szívritmuszavarunk. Mindig, ha találkoztunk. Ha nem találkoztunk akkor fájt. Főleg a szívünk, de más is.…
Három tipp, hogyan lehet eljutni a nirvánába
Ma este kiültünk Jackkel a háztetőre Lóbáljuk a lábunkat, s Pozsonyt nézzük szinte madártávlatból, meg a Koliba Eiffeles rácsait. Csillog a város. Az IT realitásomról mesélek neki, hogyan virtualizálunk LSD nélkül, s mennyire szuper dolog a SharePoint. Jack füstkarikákat ereget,…
Budapest, ó, Budapest
Az egyik kedves ismerősöm megkért rá, hogy írjak útleírást Budapestről. Fúha, válaszoltam neki, én útleírást nem tudok írni. De írni tudsz, ugye, és Budapesten is voltál már párszor. Hát igen. Akkor? Láttam lelki szemeim előtt a felvont szemöldökét és a…
Vízkereszt, vagy amit akartok
Vannak napok, amik úgy indulnak, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Mert a nagy könyvben az van megírva, hogy azért születtünk, boldogok legyünk, meg hogy vannak még csodák és még hasonló bölcs mondások. Mert a nagy könyv erről szól,…
A Hit
Ádvent, a gyufa parazsában is gyertyaláng sercen, zimankós éjszakák zúzmarát lehelnek angyalszárnyakra, püspöklilát ölt a hit, ó-antifónákba bújik a vágy, Ó, Bölcsesség, Ó, Napkelet, Ó, Bölcsek Királya. A remény éjszakánként kiül az ablakba csodára várva. Az ég megrázza dunnáját, csillag…
A reggel arca
Ezresével araszoltak a remeterákok a nagyváros mélyén, az aszfalton, az eget nyaló beton – fém – üvegrengetegben. Fékcsíkokat hagytam magam után, melyeket aztán leradírozott az utánam menetelő autókaravánok újabb és újabb hulláma. Apály és dagály, a világítótorony zöldről sárgára, majd…
Úton /J.K.-nak/
Mindig Úton. Ma Jackkel az anyósülésen. Száguldok, hegyi szerpentinek testéből nyesem le a kanyarokat. Időzített bombaként lüktet bennem az idő, nem tudni melyik forduló szalagkorlátjának robbant neki. Színorgia az erdő, aranya, bronza belém olvad, a nyár fotonjai az ösvények rejtekében ragyognak.…
Mindennapokból privát boldogság
Olyan az életem, mintha hullámvasúton robognék fénysebességgel. Hol szárnyalok, hol émelyeg a gyomrom tőle. Ezres fordulatszámmal zakatol az agyam, cash flow, kampány, tárgyalás, prezentáció, aztán képek, történetek, ötletek, közben pizzát sütök, állatkert, tigrisprimadonna, sárga albínó piton, szerelmes oroszlánpár, bolházó majmok…
