Örömmel tudatom veletek, hogy az új elbeszéléskötetem, a Carpe diem kisasszony (szürreális élveboncolás), kézirata megszületett 😊. A kézirat megírását a KULTMINOR – Fond na podporu kultúry národnostných menšín támogatta. Köszönöm a KULTMINOR-nak az ösztöndíjat, Lillusnak és Gergőnek a szeretetteljes megértésüket,…

Nem akartam zongorázni. Az udvaron szerettem volna játszani a többi gyerekkel, vagy olvasni valami eldugott fészerben, az ágy alatt, a hintaszékben. Tehetségtelen voltam a zenét illetően. Ezt már a zeneiskolai felvételin is megmondták anyának. Én meg hallottam, mert ott álltam…

„Most két hétre végképp eltűnök!!!” – biggyesztettem ki a FB oldalamra, direkt három felkiáltójellel, aztán nekiveselkedtem, hogy belegyömöszöljem a kofferbe a bélként kilógó színes rongyokat. Közben pittyogott a mobiltelefonom, mindjárt öt kíváncsi kérdés: Hova? Kivel? Mikor? Miért? Nápolyba. Egyedül. Most.…

Klára: Minden benne van egy pillanatban: a múlt, a jelen, a jövő. Tamás: Semmi sincs egy pillanatban: sem múlt, sem jelen, sem jövő. Klára: Nézőpont kérdése. Tamás: A nézőpontnak ehhez semmi köze. (Klára kérdőn néz Tamásra) Tamás: A pillanat csak…

Most Párizsban vagyok. Persze nem igazándiból, csak hangulatban. Kint ülök a júliusi bárányfelhők alatt és Edit Piafot hallgatom. A sanzon ellágyítja a mindennapok élét, a kávé illata vasárnap reggelt varázsol a hétfődélutánba. Háttal ülök az utca forgatagának, ezt így szeretem.…

Már majdnem kitöröltem a fehérló@gmail.com-ról jött mailt. Megint egy spam vagy valami őrült hacker praktikája, gondoltam. Őszintén? Kinek lenne érdekében engem meghackelni? Aztán még mielőtt sietősen töröltem volna, kapcsoltam: Natasa. Az üzenet több mint tömör volt: Évfordulózunk, kacsintós smile, mindenféle aláírás,…

A január ciklonokkal érkezett. Havazott. A megállón álltam, nyelvemmel csillogó hópelyhekre vadásztam. Szinte meg sem érintetettem őket, már a leheltemre elolvadtak. Közben azon gondolkodtam, ki is vagy te nekem. Tizenegy, tizenkettő, tizenhárom, számoltam a hópehelytrófeákat. Avatár kaméleon vagyok. Azúrkék a kabátom,…

Dorombol bennem az álom. Egész éjjel szállingóztak a pihe-puha pelyhek, reggelre eltűntek az élek, az útpadkák, a villamossínek, a járdaszegélyek. Amikor utoljára láttalak, havazott. Nagy pelyhekben ömlött az égből. Az ablakból néztük. A Park kopáran és feketén, tájkép, a szemünk…

Újra itt a karácsony, tele aprósüteménnyel, gyerekzsivajjal, menyből az angyallal és gyertyafénnyel. Ebben az évben is itt, az anyósomnál, gyűltünk össze ünnepelni, de most kivételesen nem sajnálom.  A zongora mellett, a sarokban rakosgatom a süteményeket, készítem a sütis tálakat. Ide…